5 héten át 5 különleges dal háttér történetét ismerhetted meg, a Vasárnapi Dalszerző Krónikák második évadában. Ez volt a Dalmesék.
Itt most összegyűjtve megtalálod mind az 5 történetet, az 5 dallal együtt. Jó mulatást hozzá!
1/5
idegen valaki koncert után: Szép-szép volt, de ki érti ezeket a szövegeket angolul?!
Vera: Remélhetőleg elég sokan itthon is.
ivku: Jó, de itt magyarul szokás beszélni.
MAGYAR FÜLBE MAGYAR SZÖVEGET
Kezdhetném ezt az epizódot úgy, hogy idemásolom a magyar dalszövegeim.
Dehát mi vagyok én, pojáca?! Neeeem, én egy mezei dalszerző vagyok, aki felismeri a korlátait.
Vagy nem, csak lusta, semmirekellő, (idegenszívű!4!), a magyar nyelvet nem jól használó, korlátolt gondolkodású stb.
VAAGY csak nem jó a magyar dalszövegírásban.
És igen, 10 éve alapítottam a zenekarom, és azóta hallgatom, hogy #mikoleszmánmagyardal. Ez hol zavaró és tolakodó kérdés egy autonóm alkotó ember számára, hol rohadtul nyomasztó, ugyanis: baszkikáim, nem megy.
Mert nem megy. És keresnem kellett valakit, akinek nemcsak megy, de arra is képes, hogy a “megy”-ségét másra is átterjessze. Van ilyen szó? Átterjeszt. (Vera, légyszi folytasd. Ok.)
Szóval.
Mária utca, az akkori Tilos rádió fölötti emeleten egy kis raktárból átalakított szoba, 2017.
Hegyi Gyurival a Dalfutárban ismerkedtünk meg személyesen, bár én az összes Emil.Rulezt kívülről fújtam már. Bizony, azokat a szövegeket javarészt nem a Hajós írta, hanem a Gyuri. Szívesen.
Szóval ott ültünk, ő cigizett, én gitároztam és kb. a fél életemet elmeséltem neki. Utólag is bocs, nehéz időszakom volt.
Mutattam 5-6 dalkezdeményt, Gyurinak mindenre volt ötlete, végül kiválasztottunk egyet, ami épp nem idegesített. Ez az az akkordmenet, amit hallasz a felvételen körbe-körbe.
És akkor mi lehetne a refrén? Mi fér oda? Egy szót kerestünk órákon keresztül. Egy szót, ami kifejezi mindazt, amit akkor érzünk, amikor hirtelen a helyére kattan valami az életünkben. Amikor belekortyolsz a kávéba (ez amúgy nem egy reklám) és kinézel az ablakon (ne gondolj a George Clooney-ra légyszi), és arra gondolsz: most minden jó.
Ezt jelenti a Borzongásaim. Megérkezni, ha csak egy icipici időre is. Erre volt szükségem, a kuszaságból egy kis helyénlevésre.
2/5
Tanár: Ez a kreatív buborék, ahol minden kifejeződhet! Vegyétek le nyugodtan a cipőiteket!
Vera: Ööö.. a cipőnket?
T: Igen! Ez most nem egy iskola, hanem a puha felhők és a szivárvány vánkosa, ahol megszületik a csoda!
V: …
FEJJEL LEFELÉ
Londonba jártam zeneiskolába, ahol dalszerzés szakon végeztem. Amikor kiderül rólam, hogy “A KÜLFÖLDÖN” tanultam, ráadásul a popzene fővárosában, általában mindenki azt gondolja, hogy csak fántásztikus és inspiráló emberrel találkozik ott az ember, és a bölcsek kövét, a dalszerzés legnagyobb titkát biztosan kézhez kapja helyben. Hiszen. Külföld. Nyugat! Érted.
Ezt két irányból közelíteném meg. Az egyik rendkívül triviális: Vannak nagyon szuper városok, mint például London, de ott is vannak rossz zenék. Ezzel nyilván nem mondok újat.
Jöjjön a második irány: Minden lehet inspiráló, még ha fejjel lefelé is lógsz benne.
2012-ben dalszerzés órán ülök. Tanárom egy szuper kedves pasas, jót akar. Emberileg kedvelem, szakmailag nagyon idegesít. Ugyanis csak a kreativitás rózsaszín unikornisairól tud beszélni, rengeteg Coelho idézetet ismer és ha icipicit sötétebb árnyalatú előadót említesz, azonnal a húsz évvel ezelőtti drogproblémáiról kezd mesélni.
Egyik vizsgánkra írnunk kellett egy dalt, melynek előre megadott címe volt: DON’T FORGET TO SAY ‘I LOVE YOU’ BEFORE YOU SAY GOODBYE
Blööáááááá..
Ne felejtsük el, hogy 24 éves vagyok ekkor, kedvencem Radiohead és Nick Drake. Vagyis ennél nyomasztóbban nyálas dalcímet az életben nem használtam volna. Mondanom se kell, jöttek is sorban a szépen csilingelő dalok az osztálytársaimtól. Mindehol szerelem, remény, forevertugeder és társai.
Egyértelmű volt számomra, hogy ezt a feladatot csak akkor tudom megugrani, ha ellene megyek. Megkerestem a legsötétebb árnyalatú akkordokat a gitáron és hozzá rögtön farkasokat vizionáltam. Láttam az erdő közepén a kis kunyhót, a félelmet és a sötétkék estét. Rögtön működött a szöveg is. Ez a dal nem egy reggeli munkábamenet-előtti-búcsúzás-szájrapuszival lett, hanem megkapaszkodás a szakadék szélén.
Így született a Don’t Forget. Így szelidítjük meg együtt a farkasainkat minden koncerten.
3/5
Vera: Nekem ez a zene hideg.
Valaki: Szerintem meg túl érzékeny vagy.
V: Lehet, meg az is lehet, hogy ezért vagyok dalszerző.
HIDEG
Karácsony este jópár évig az volt a szokásom egy jó barátommal, hogy a családi banzáj után találkozunk és éjszakába menően beszélgetünk. Elég bensőséges és mély témákat feszegettünk.
Egyszer, miután egyedül maradtam otthon, azon gondolkodtam mennyire fázom bizonyos emberi kapcsolataimban. Még mindig ráz a hideg, amikor a tekinteteikre gondolok. A sok hülye súly, amit generációkkal előbb már megkapunk, majd jelen életünkben nem takarítjuk ki. A sok pici apró sérülés, amelyet másokra teszünk és elvárjuk, hogy a másik elbírja és így (vagy ennek ellenére) is szeressen. Gondolatok kimondatlanság mögött, elvárások és kötelességek. Ismerős?
A Cold Fire úgy csúszott ki ezen az estén, mintha nem is én írtam volna. Aki rendszeres VDK olvasó, az tudja, az ilyen pillanatok csak ritkán szállják meg a magamfajtákat. De ha egyszer ott van a kis angyalka izé a vállamon, akkor mindent belead. Semmin nem kellett gondolkodnom, jöttek a rímek és velük a harmóniák a gitáron.
Nem érdemes úgy élnünk, hogy hagyjuk elszigetelődni magunkat másoktól. A kapcsolataink mind munkával járnak, és van amibe érdemes időt és energiát fektetni. Aki meg csak a hideget hozza ránk, attól valahogy meg kell találnunk a módot arra, hogy úgy engedjük el, hogy még tudjunk neki jót is kívánni.
Nekem nagyon nehéz most sok barátommal fenntartani a kapcsolatot. A fizikai távolságtartás érzelmi távolságot is szült és ahogy jön a jó idő konkrétan rá kell magam erőszakolni, hogy újra elkezdjek szociális életet élni. Lassan, szépen lassan.
A Cold Fire – talán már kiderült – nem szerelmes dal, bár tudom többen erre romantikáztok. Nekem ez a dal melegségről szól. Arról, hogy van közünk egymáshoz.
Nnna ez most jó nyálas lett, effendik. Kell ez is, ne mindig a majomkodás.
4/5
Ismerős: Ja, durva a világ, de ez van.
Vera: De hova lett a lázadás? Hol írják/festik/éneklik meg a művészek azt, hogy elég? Ki dobja bele a gitárját az erősítőjébe?
I: Az már tökre lejárt, nevetséges..
ITT AZ IDŐ, SIKÍÍÍTS
Kislányként nagyon tetszettek azok a művészek, akik olyan tükröt tartottak a világról, amibe beleszorult a szívem. Még ha megrázó is, mindig fontos nekem, hogy megérintsen, kibillentsen a stabilitásomból a jó alkotás. Ezt úgy hívják: THE HUMAN EXPERIENCE
Az emberi megtapasztalás…vagy valami ilyesmi..magyarul elég spiri. A lényeg, hogy akkor érzem a húsomat, ha megrángatják. Akkor érzem a szívem, a mellkasom, ha valaki jól beletapos. Vagy ráül.
Például engem jól gyomorszájon vágott az eheti izraeli-palesztin polgárháborús szitu. Eltűnnek otthonok, életek, ilyesmi. Ez megvan? Titeket nem paprikáz fel? Belegondoltatok mekkora mázlink van, hogy van otthonunk, ami valszeg nem robban fel a közeljövőben?
Világot megmenteni egy picit nagy feladat lenne (meg mindenkinek mást jelent a “megmentés”), de a szolidaritás rendkívül fontos. Épp kezd kikopni a divatból, de hohóóó! Vissza a földre, barátaim! Mi is voltunk már szar helyzetben, jól is jött, amikor valaki mellénk állt, ha máshogy nem, csak annyival, hogy azt mondta: “huh, anyám..sajnálom!”
Erről szól a Moments.
Volt egy kampány az instán, ahol minden nő ff képet posztolt magáról #womensupportingwomen kiírással, emlékeztek? Ezt a Törökországban zajló nők elleni erőszak és kegyetlen törvénykezés inspirálta. Valamiért a hír nem ment akkorát, mint a sok szép kép rólunk.
A Moments arról szól (nekem), hogy itt az idő nem félni. Kiállni és azt mondani: THAT’S ALL, FOLKS. Elég is lesz az áldozathibáztatásból, az alázásból és a földbedöngölésből. Závada Peti barátom segített a szövegben, óriási támasz volt e nehéz téma képi kibontásában.
Szóval kellenek a szerelmes dalok meg a napfényjárjaátaszívemújra, de nagyon NAGYON kellenek azok, ahol azt mondjuk: ez a világ gáz, változtassuk meg!!
5/5
Szomszéd: Neee, ekkora pechet!
Vera: Jó, de meglett..
VIGYÁZZ MIT KÍVÁNSZ
Volt egy fiúú.. és volt egy.. na, nem így kezdem.
Úgy kezdem, hogy már tudjátok a dalszerzés legfontosabb szabályát: ha sok dalt akarsz írni, legjobb lesz, ha átengedsz magadon egy vonatszerencsétlenségnyi fájdalmat. Ennek legkönnyebb és legrövidebb útja, ha szerelmes leszel, majd szakítasz. Vagy veled szakítanak.
Szóval egy kis önmarcang, rengeteg pizsamában eltöltött idő egyedül, nyamvadtkodás a hűtő előtt, és ha már mindent megettél, ráfanyalodsz a gitárodra. (Nem, nem azt eszed meg, höhö)
Amúgy a Find Your Keys pont nem így született. 😀
Illetve van benne szakítás, csak még nem pizsiztem, amikor írtam.
Hanem egy puccparádé bárban koncerteztem, ahol megjelent a néhai szerelem, “meglepiből”. Hátha így jobban megy majd a koncert. Ja, elég jól ment. Kimentem a wc-be és felvettem a telefonomra a “these ghosts keep following me” -t. Azt gondoltam, majd írok valami durvulós beat-et hozzá és a koncertjeim pogózós száma lesz.
De nem így lett ez se.
Mert van, hogy egy kapcsolat feldolgozása meglepően soká tart. Már rég másban voltam, amikor a Find Your Keys többi részét írtam. Nem is tudtam kiről szól, vagy miért írom. Csak jött. És MEKKORA költő vagyok!! Az életünk történései, mint egymásba nyíló ajtók..és kezünkben a kulcs..de oh jaj, ha elvesztjük a kulcsot, mert akkor hogyan tovább.. – ha ezt olvasva filozófus diplomát adnál nekem, ne habozz, érthető.
De nem szentelt fel senki másnap, pedig tényleg úgy éreztem enyém a bölcsek (szentek) köve. Cserébe viszont az uszodában vizes hajjal tocsogva vettem észre, hogy elhagytam az összes kulcsom..